A rekkenő hőség ellenére zsúfolásig - sőt még azon is túl - megtelt a váci Evangélikus templom, mikor a mai estén a Serenus kórus adott koncertet a Váci Világi Vigalom keretében. A csapat ismét kitett magáért, bár a hangverseny mögött levő rengeteg munka most konkrét izzadságcseppekben is megjelent az énekesek és a hallgatók homlokán is.
A koncertet Szokolai Sándor Ima rontás ellen című nagy hatású műve nyitotta, amelyet három vidám, olykor virtuóz francia madrigál követett Costeley és Clemens non Papa tollából. Ezt követően az áhitatos énekeket tartalmazó blokkra került sor. Ebben Sztrokin, Beethoven és Elgar művei csendültek fel, utóbbi kettő Vidi Andrea, állandó és fantasztikus zongorakísérőnk játéka mellett. A szép melódiákat három magyar szerelmes dal követte. Dávid Gyula szerzeménye, a Tavaszi szeretők verse érdekes dallamvilágával, nehéz, de mégis nagyon gyönyörködtető összességet adott. Karai József Jótsef Attila versére írt Áldalak búval, vigalommal c. művét a nőikar adta elő pazar szépséggel. A váci mester, Lehotka Gábor három szerelmes madrigáljának ősbemutatóján sajnos a a szerző nem lehetett jelen, ám így is nagyon szépen szólt a gyönyörű mű. A befejező blokkot szintén három mű alkotta. Seiber Mátyás Edward Lear három versét zenésítette meg, Három képtelen dal címen. A virtuóz, játékos, egyenesen meghökkentő szövegű darabok hatalmas tetszést és ovációt váltottak ki a közönségből, csakúgy, mint a zulu népdal, a Siyahamba. Utóbbi művet Szarka Péter afrikai dobon kísérte. A befejező mű a szintén váci Polgár László Melódiája volt, amely szintén ősbemutatóként íródik a kórus naplójába. A szerző, aki jelen volt a koncerten, meghatva hallgatta művének előadását, de természetesen rajta kívül a kórus és a közönség is nagyon élvezte.
A Serenus most jól megérdemelt nyári szabadságára vonul, hogy ősszel ismét összeállhasson és folytathassa a muzsikálást maga és hallgatói örömére.

2005. július 6.