 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Kedves kórusbarátok, érdeklődők!
Ezen az oldalon a váci Serenus kórus első külföldi útjáról szeretnénk beszámolni néhány képpel színesítve azt.
Röviden az előzményekről:
2002. október 26-án a kórus közös koncertet adott a német Vocal Total énekegyüttessel. Ez egy kedves közös barát révén jött össze, és ámbátor meglehetősen hirtelen dolog volt, kevés előkészülettel, a koncert nagyon jól sikerült és az utána megrendezett, hajnalig tartó "bulit" is nehezen lehetne elfelejteni. A kapcsolat olyannyira megerősödött mind a kórusok, mind annak bizonyos tagjai között, hogy meghívást kaptunk egy németországi vendégszereplésre, amelyet örömmel el is fogadtunk.
A váci koncertről fotók a fényképalbumban.
Az útról:
Október 2-án kora reggel indultunk el és apróbb zökkenőktől eltekintve nyugodt, vidám és gyors utunk volt. A vendéglátók már Ulm mellett vártak ránk és elvezettek a szállásunkra, amely egy kicsiny és kedves Jugendherberge (ifjúsági szállás) volt. Az esti szobaelfoglalás után még jó ideig ünnepeltük a sikeres utat, az éppen aktuális születésnaposunkat, majd nyugovóra tértünk.
Október 3., péntek
A kiadós reggeli után gyors bemelegítő, átmozgató próbát tartottunk, majd a Donauschwabisches Zentralmuseum következett a sorban, amelynek először a névrövidítése (DZM) emlékeztetett sokunkat az otthoni cementgyár közkeletűen használt DCM nevére. A múzeumban két nagyon kedves idegenvezető várt ránk, egy német és egy magyar. A téma az Ulmból és Németországból elvándorolt németek, svábok európai útjának, életének, szokásainak bemutatása volt nagyszerű magyarázatokkal, rendkívül színes fotókkal, tárgyakkal. Miután végigjártuk a teljes kiállítást, az előcsarnokban Bárdos Lajos Tiszai dallamok c. művét énekeltük el, amelyen a magyar idegenvezetőnk sűrű könnyekig hatódott meg. A közös ebéd és délutáni szieszta után elindultunk koncertünk helyszínére, Thalfingenbe. A falu - amely néhány kilométerre van csak Ulmtól - mintegy 5000 lakost számlál, 5 kórusa van és sok szeretettel várt minket. A település jelképének számító klasszikus, hegyes tornyú templomocskát már kinőtték, így mellette egy modernebb, tágasabb, de rendkívül szépen megépített templomot és közösségi házat építettek. Az esti koncertre a terem zsúfolásig megtelt, a jó hangulat érződött már az elején is. Elsőként a német fiúk, a helyi Vocal Total lépett színpadra négy mű erejéig, ami után a Serenus következett. Minden bemutatkozást és köszöntést megelőzően Hugo Distler: Vorspruch c. műve zendült fel, amelyet a helyi közönség jól értett és értékelt. Külön meglepetés volt, hogy a művek felkonferálásait is németül mondta el Inotay Gergely, aki immáron "hagyományosan" felelősének tekinthető ezen feladatnak. Lassus, Azzaiolo és Gastoldi olasz madrigáljainak könnyedsége, szerelmes témája után Liszt Ferenc Salve Regina c. műve következett, amely mindannyiunk szerint nagyon jól sikerült és az első igazán nagy tapsvihart csalta elő a közönségből. Természetesen nem maradhattak el a szépen megformált neves magyar művek sem, így felcsendült Bárdos Lajos: Tiszai dallamok, Kodály Zoltán: Fölszállott a páva és Túrót eszik a cigány című műve is. A sort egy kentucky népdal (The lonesome dove) és a klasszikusnak számító zulu Siyahamba zárta. A szűnni nem akaró taps és hangos "Zugabe!" ("Ráadást!") kiáltások hatására a kevéssé ismert Einojuhani Rautavaara két művét "mondtuk el" a Ludus Tonalis c. sorozatból (Personalia és Quantitativa), amelyeknek tulajdonképpeni dallama nincs, a zenét a különböző hangmagasságokban és bonyolult ritmusokban elmondott szöveg adja. Ezek után számunkra is meglepetés volt, mikor a helyi kórus beállt a Serenus sorai közé és együtt énekeltük a Hello Django vagy németül egyszerűen "Schubidu"-nak nevezett művet, amelyben - az egyik környékbeli újság írása szerint - a két kórusnak nem voltak nyelvi nehézségei.
(A helyi lapokban megjelent beharangozó cikk és kritika is megtalálható a képek között.)
A koncertet helyben megrendezett közös vacsora és éjszakába nyúló frenetikus hangulatú közös ünneplés követte, amelynek a sok közös vidám pillanata mellett megható élményei is akadtak bőven.
2003. október 4., szombat
Az esős éjszakát kissé borongós reggel követte, de mire beértünk Ulm belvárosába, már kicsit tisztult az idő. Végignézhettük a klasszikusan német, fagerendás stílusban épített gyönyörű házakat, a csendben csordogáló kis folyócskát, a gyönyörűen megépített városházát amelyeket a világháború bombázásai érintetlenül hagytak. Belülről is megcsodálhattuk a hatalmas katedrálist, amely a világ legmagasabb templomtornyával rendelkezik. Lehetőségünk volt arra, hogy az egyik padsorba leülve csendben elénekeljük Liszt: Salve Regina című művét. Mindegyikünknek nagy élmény volt, amikor a hatalmas épület magas falai és oszlopai, míves díszítései között felcsendülhetett ez a szép mű, mikor a templomban nézelődő emberek megálltak egy percre és ott mintha megállt volna az idő... Azt hiszem ott beleborzongott a lelkünk a szépségbe.
Az ebédet ismét közösen fogyasztottuk el és kis pihenő után visszaindultunk a már ismerős thalfingeni templomba, ahol most az esti misén volt alkalmunk négy művet énekelni a már előadott repertoárból. Utána a helyi fiúk ismét kitettek magukért, a közös vacsora és mindenféle ajándékok mellett azt hiszem, hogy az egyik legnagyobb élmény az volt, mikor a mi német nyelvű köszöntésünk után Wolfgang Doser, a Vocal Total vezetője magyarul mondott búcsúbeszédet, a fiúk pedig olyan lelkesedéssel, tisztasággal, finomsággal és határtalan jókedvvel, szívből énekeltek, ahogy még talán sosem hallottuk őket. Bár nagyon nem vártuk, elérkezett a búcsúzás pillanata is, de biztosak vagyunk benne, hogy ez még folytatódni fog.
2003. október 5., vasárnap
Az éjszaka eleredt eső sajnos reggelre sem állt el, de ez minket nem zavart meg különösképpen abban, hogy az előre eltervezett programunkat véghezvigyük.
Ulmi szállásunkat elhagyva délnek indultunk, Berchtesgaden és a Königssee irányába. A kórustagok két program közül választhattak az egyik egy hajóút a gyönyörű tavon a másik pedig lanovkával feljutni az 1874 méter magas Jenner hegyre. Az előbbi lehetőséget választóknak még rossz időben is hatalmas élmény volt a hatalmas sziklák között húzódó gyönyörű tavon végigmenni, a tóparti kis kápolnát megcsodálni, míg azok sem panaszkodhattak, akik a magaslatot választották, ugyanis a több mint 1000 méter szintkülönbséget mintegy 20 perc alatt letudó út alatt is sok érdekesség várta őket. Átjutottak a hóhatáron mintegy 1250 méternél, 1800 méteren pedig jó 10 centis hó, hógolyózás, hóemberépítés és "téli túrázás" lett a jutalmuk. Miután mindenki visszatért a tóparti üzletek képeslapforgatagából és belekóstolt a kis éttermek, kávézók rumos teájába, tovább utaztunk a közeli Salzburgba. Az időjárás egyre inkább a kellemetlen arcát mutatta felénk, ugyanis a városnéző túrára érkező kórust hideg eső, jeges szél és a fagypontnál alig-alig magasabb hőmérséklet fogadta. Mozart szülőházának megtekintését azonban ez sem ronthatta el, a belvárosból viszont meglehetősen kevés élményünk maradt. Emlékezetes pillanat viszont az is, hogy a buszra váró kórustagok hogyan ölelték körül és melegítették fel az egyik kevesebb ruházattal felvértezett társunkat. Örülhettünk, mert Mártai Zoltán sofőrünk ismét rendkívül pontosan érkezett a találkozó helyszínére, megmentve minket egy komolyabb megbetegedéstől. Szerintem kórus buszra soha olyan gyorsan nem szállt fel, ahogyan az akkor nekünk sikerült...
Salzburgban ismét egy Jugendherberge (ifjúsági szállás) fogadott, ami azonban a már megszokott ulmi helyhez képest egy forgalmas, nagyüzemi valami volt rengeteg emberrel, akik a föld sokféle nációjából kerültek ki. Az este azonban itt is jól sikerült. A saját használatra megkapott alagsori terem zengett a vidám dalolástól, beszélgetéstől, kacagástól. Különleges élmény volt, mikor néhány sörösüveget sikerült egy oktáv hangterjedelemben behangolnunk és azon több nagyobb művet is előadnunk.
2003. október 6., hétfő
Az időjárás ismét megpróbált keresztbe tenni nekünk, bár ez minket nem annyira zavart. A hideg, esős időt jókedvvel, kacagással ellensúlyozta a kórus. A hazaút is zavartalan volt, gyönyörű tájakon vezetett át. Megcsodálhattuk a Mondsee-t, igaz távolról, de láthattuk Melk-et és az apátságot is és kissé fáradtan de jókedvűen érkeztünk haza.
Mit is írhatnék a beszámolónk végére?
Azt hiszem, hogy ennek a fiatal kórusnak az életében ez az út hatalmas jelentősséggel bírt. Nem csak azért, mert ez volt az első hosszabb út, amire eljuthattunk, de jobban megismerhettük egymást, rengeteg élménnyel gazdagodhattunk.
Természetesen nem maradhat el a köszönetek sora sem:
Köszönet illeti karnagyunkat, Brusznyai Margitot, aki felkészített minket és nem csak vezetőnk volt, hanem társunk és jó barátunk is.
Köszönet illeti buszvezetőnket, közhasznú nevén "Zoli-sofőrt", aki mindig jókedvűen, hatalmas biztonsággal és pontosan fuvarozott minket. Reméljük, hogy jól érezte magát velünk és máskor is együtt utazhatunk.
Köszönet illet mindenkit Magyarországból és Németországból, aki anyagilag vagy más módon támogatta a kórust és lehetővé tette utazásunkat, segített a szervezésben, az ottani vendéglátásban és egyáltalán mindenben.
Köszönet a német Vocal Total-nak, akik meghívtak minket, megszervezték és kivitelezték utunkat. A meghívás már elhangzott, legközelebb Vácott találkozunk!
Ezen az oldalon a váci Serenus kórus első külföldi útjáról szeretnénk beszámolni néhány képpel színesítve azt.
Röviden az előzményekről:
2002. október 26-án a kórus közös koncertet adott a német Vocal Total énekegyüttessel. Ez egy kedves közös barát révén jött össze, és ámbátor meglehetősen hirtelen dolog volt, kevés előkészülettel, a koncert nagyon jól sikerült és az utána megrendezett, hajnalig tartó "bulit" is nehezen lehetne elfelejteni. A kapcsolat olyannyira megerősödött mind a kórusok, mind annak bizonyos tagjai között, hogy meghívást kaptunk egy németországi vendégszereplésre, amelyet örömmel el is fogadtunk.
A váci koncertről fotók a fényképalbumban.
Az útról:
Október 2-án kora reggel indultunk el és apróbb zökkenőktől eltekintve nyugodt, vidám és gyors utunk volt. A vendéglátók már Ulm mellett vártak ránk és elvezettek a szállásunkra, amely egy kicsiny és kedves Jugendherberge (ifjúsági szállás) volt. Az esti szobaelfoglalás után még jó ideig ünnepeltük a sikeres utat, az éppen aktuális születésnaposunkat, majd nyugovóra tértünk.
) |
) |
) |
) |
) |
Október 3., péntek
A kiadós reggeli után gyors bemelegítő, átmozgató próbát tartottunk, majd a Donauschwabisches Zentralmuseum következett a sorban, amelynek először a névrövidítése (DZM) emlékeztetett sokunkat az otthoni cementgyár közkeletűen használt DCM nevére. A múzeumban két nagyon kedves idegenvezető várt ránk, egy német és egy magyar. A téma az Ulmból és Németországból elvándorolt németek, svábok európai útjának, életének, szokásainak bemutatása volt nagyszerű magyarázatokkal, rendkívül színes fotókkal, tárgyakkal. Miután végigjártuk a teljes kiállítást, az előcsarnokban Bárdos Lajos Tiszai dallamok c. művét énekeltük el, amelyen a magyar idegenvezetőnk sűrű könnyekig hatódott meg. A közös ebéd és délutáni szieszta után elindultunk koncertünk helyszínére, Thalfingenbe. A falu - amely néhány kilométerre van csak Ulmtól - mintegy 5000 lakost számlál, 5 kórusa van és sok szeretettel várt minket. A település jelképének számító klasszikus, hegyes tornyú templomocskát már kinőtték, így mellette egy modernebb, tágasabb, de rendkívül szépen megépített templomot és közösségi házat építettek. Az esti koncertre a terem zsúfolásig megtelt, a jó hangulat érződött már az elején is. Elsőként a német fiúk, a helyi Vocal Total lépett színpadra négy mű erejéig, ami után a Serenus következett. Minden bemutatkozást és köszöntést megelőzően Hugo Distler: Vorspruch c. műve zendült fel, amelyet a helyi közönség jól értett és értékelt. Külön meglepetés volt, hogy a művek felkonferálásait is németül mondta el Inotay Gergely, aki immáron "hagyományosan" felelősének tekinthető ezen feladatnak. Lassus, Azzaiolo és Gastoldi olasz madrigáljainak könnyedsége, szerelmes témája után Liszt Ferenc Salve Regina c. műve következett, amely mindannyiunk szerint nagyon jól sikerült és az első igazán nagy tapsvihart csalta elő a közönségből. Természetesen nem maradhattak el a szépen megformált neves magyar művek sem, így felcsendült Bárdos Lajos: Tiszai dallamok, Kodály Zoltán: Fölszállott a páva és Túrót eszik a cigány című műve is. A sort egy kentucky népdal (The lonesome dove) és a klasszikusnak számító zulu Siyahamba zárta. A szűnni nem akaró taps és hangos "Zugabe!" ("Ráadást!") kiáltások hatására a kevéssé ismert Einojuhani Rautavaara két művét "mondtuk el" a Ludus Tonalis c. sorozatból (Personalia és Quantitativa), amelyeknek tulajdonképpeni dallama nincs, a zenét a különböző hangmagasságokban és bonyolult ritmusokban elmondott szöveg adja. Ezek után számunkra is meglepetés volt, mikor a helyi kórus beállt a Serenus sorai közé és együtt énekeltük a Hello Django vagy németül egyszerűen "Schubidu"-nak nevezett művet, amelyben - az egyik környékbeli újság írása szerint - a két kórusnak nem voltak nyelvi nehézségei.
(A helyi lapokban megjelent beharangozó cikk és kritika is megtalálható a képek között.)
A koncertet helyben megrendezett közös vacsora és éjszakába nyúló frenetikus hangulatú közös ünneplés követte, amelynek a sok közös vidám pillanata mellett megható élményei is akadtak bőven.
) |
) |
) |
|
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
 |
 |
2003. október 4., szombat
Az esős éjszakát kissé borongós reggel követte, de mire beértünk Ulm belvárosába, már kicsit tisztult az idő. Végignézhettük a klasszikusan német, fagerendás stílusban épített gyönyörű házakat, a csendben csordogáló kis folyócskát, a gyönyörűen megépített városházát amelyeket a világháború bombázásai érintetlenül hagytak. Belülről is megcsodálhattuk a hatalmas katedrálist, amely a világ legmagasabb templomtornyával rendelkezik. Lehetőségünk volt arra, hogy az egyik padsorba leülve csendben elénekeljük Liszt: Salve Regina című művét. Mindegyikünknek nagy élmény volt, amikor a hatalmas épület magas falai és oszlopai, míves díszítései között felcsendülhetett ez a szép mű, mikor a templomban nézelődő emberek megálltak egy percre és ott mintha megállt volna az idő... Azt hiszem ott beleborzongott a lelkünk a szépségbe.
Az ebédet ismét közösen fogyasztottuk el és kis pihenő után visszaindultunk a már ismerős thalfingeni templomba, ahol most az esti misén volt alkalmunk négy művet énekelni a már előadott repertoárból. Utána a helyi fiúk ismét kitettek magukért, a közös vacsora és mindenféle ajándékok mellett azt hiszem, hogy az egyik legnagyobb élmény az volt, mikor a mi német nyelvű köszöntésünk után Wolfgang Doser, a Vocal Total vezetője magyarul mondott búcsúbeszédet, a fiúk pedig olyan lelkesedéssel, tisztasággal, finomsággal és határtalan jókedvvel, szívből énekeltek, ahogy még talán sosem hallottuk őket. Bár nagyon nem vártuk, elérkezett a búcsúzás pillanata is, de biztosak vagyunk benne, hogy ez még folytatódni fog.
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
2003. október 5., vasárnap
Az éjszaka eleredt eső sajnos reggelre sem állt el, de ez minket nem zavart meg különösképpen abban, hogy az előre eltervezett programunkat véghezvigyük.
Ulmi szállásunkat elhagyva délnek indultunk, Berchtesgaden és a Königssee irányába. A kórustagok két program közül választhattak az egyik egy hajóút a gyönyörű tavon a másik pedig lanovkával feljutni az 1874 méter magas Jenner hegyre. Az előbbi lehetőséget választóknak még rossz időben is hatalmas élmény volt a hatalmas sziklák között húzódó gyönyörű tavon végigmenni, a tóparti kis kápolnát megcsodálni, míg azok sem panaszkodhattak, akik a magaslatot választották, ugyanis a több mint 1000 méter szintkülönbséget mintegy 20 perc alatt letudó út alatt is sok érdekesség várta őket. Átjutottak a hóhatáron mintegy 1250 méternél, 1800 méteren pedig jó 10 centis hó, hógolyózás, hóemberépítés és "téli túrázás" lett a jutalmuk. Miután mindenki visszatért a tóparti üzletek képeslapforgatagából és belekóstolt a kis éttermek, kávézók rumos teájába, tovább utaztunk a közeli Salzburgba. Az időjárás egyre inkább a kellemetlen arcát mutatta felénk, ugyanis a városnéző túrára érkező kórust hideg eső, jeges szél és a fagypontnál alig-alig magasabb hőmérséklet fogadta. Mozart szülőházának megtekintését azonban ez sem ronthatta el, a belvárosból viszont meglehetősen kevés élményünk maradt. Emlékezetes pillanat viszont az is, hogy a buszra váró kórustagok hogyan ölelték körül és melegítették fel az egyik kevesebb ruházattal felvértezett társunkat. Örülhettünk, mert Mártai Zoltán sofőrünk ismét rendkívül pontosan érkezett a találkozó helyszínére, megmentve minket egy komolyabb megbetegedéstől. Szerintem kórus buszra soha olyan gyorsan nem szállt fel, ahogyan az akkor nekünk sikerült...
Salzburgban ismét egy Jugendherberge (ifjúsági szállás) fogadott, ami azonban a már megszokott ulmi helyhez képest egy forgalmas, nagyüzemi valami volt rengeteg emberrel, akik a föld sokféle nációjából kerültek ki. Az este azonban itt is jól sikerült. A saját használatra megkapott alagsori terem zengett a vidám dalolástól, beszélgetéstől, kacagástól. Különleges élmény volt, mikor néhány sörösüveget sikerült egy oktáv hangterjedelemben behangolnunk és azon több nagyobb művet is előadnunk.
) |
) |
||
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
2003. október 6., hétfő
Az időjárás ismét megpróbált keresztbe tenni nekünk, bár ez minket nem annyira zavart. A hideg, esős időt jókedvvel, kacagással ellensúlyozta a kórus. A hazaút is zavartalan volt, gyönyörű tájakon vezetett át. Megcsodálhattuk a Mondsee-t, igaz távolról, de láthattuk Melk-et és az apátságot is és kissé fáradtan de jókedvűen érkeztünk haza.
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
) |
Mit is írhatnék a beszámolónk végére?
Azt hiszem, hogy ennek a fiatal kórusnak az életében ez az út hatalmas jelentősséggel bírt. Nem csak azért, mert ez volt az első hosszabb út, amire eljuthattunk, de jobban megismerhettük egymást, rengeteg élménnyel gazdagodhattunk.
Természetesen nem maradhat el a köszönetek sora sem:
Köszönet illeti karnagyunkat, Brusznyai Margitot, aki felkészített minket és nem csak vezetőnk volt, hanem társunk és jó barátunk is.
Köszönet illeti buszvezetőnket, közhasznú nevén "Zoli-sofőrt", aki mindig jókedvűen, hatalmas biztonsággal és pontosan fuvarozott minket. Reméljük, hogy jól érezte magát velünk és máskor is együtt utazhatunk.
Köszönet illet mindenkit Magyarországból és Németországból, aki anyagilag vagy más módon támogatta a kórust és lehetővé tette utazásunkat, segített a szervezésben, az ottani vendéglátásban és egyáltalán mindenben.
Köszönet a német Vocal Total-nak, akik meghívtak minket, megszervezték és kivitelezték utunkat. A meghívás már elhangzott, legközelebb Vácott találkozunk!
