 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Baja, 2006.04.29. - 2006.05.01.
A 2004 őszén, Vácon szervezett kórustalálkozón részt vett a bajai Ad Libitum kórus is. Az akkori meghívásunkat most ők viszonozták: április utolsó napjaiban a Serenus kórus Baján járt az Ad Libitum meghívására.
A hosszú hétvégét kihasználva egy nappal a koncert előtt útnak indultunk, és egy kis "Ismerd meg hazádat" programot csináltunk magunknak: megnéztük Kalocsa néhány látnivalóját: az Érseki Kincstárat, a templomot és az Európa hírű könyvtárat. majd rövid kitérőt tettünk a hajósi pincefaluba, ahol - a kórus nagy borbarát lévén - nem tudtunk ellenállni a csábításnak és egy kis borkóstolásra vetemedtünk.
Ezután érkeztünk bajára, ahol Attila - a bajaiak "Elnök ura" várt minket. Elhelyezkedtünk a szálláson, ami attól az apróságtól eltekintve, hogy két épületben volt - így a kórus két táborra kellett szakadjon - nagyon kellemes, kényelmes volt.
Vacsora, aztán kipihentük az utazás fáradalmait.
Másnap a reggeli után városnézés volt, meglátogattuk a bajai szerb templomot - természetesen énekeltünk is egyet - aztán a dunai életről szóló kiállítás megtekintése után a másik, erdélyi vendégkórussal megebédeltünk.
Kötelező pihenés után buszra szálltunk és elmentünk a koncert színhelyére. Összpróba, beéneklés, közben gyűlt a közönség, és kezdetét vette a műsor.
A szakmai elemzés hadd legyen a hozzáértők dolga. Voltak nagyon szép pillanatai a hangversenynek.
Az esti közös vacsora után beindult a felhőtlen szórakozás, ebben nagy része volt a Serenus tagságának - közöttük is Hegedűs István dalostársunknak, aki új oldaláról mutatkozott be: remek hangulatfelelős volt.
Előkerült a zongora is, Attila játszott, majd kongák és egy bongó-pár is került - utóbbit Szarka Péter dalostársunk vette "kezelésbe" - és az amúgy is remek hangulat csak tovább emelkedett.
A másnap reggel esővel köszöntött ránk, mintha csak siratta volna a kórus távozását. A hazaúton Szekszárdon álltunk meg, ahol megnéztük a Liszt Ferenc emlékszobát.
Ebéd a paksi halászcsárdában természetesen remek paksi halászlé - aztán már meg sem álltunk hazáig.
Szép volt, jó volt... reméljük hamar megismételhetjük. Ha nem is Bajára...
A 2004 őszén, Vácon szervezett kórustalálkozón részt vett a bajai Ad Libitum kórus is. Az akkori meghívásunkat most ők viszonozták: április utolsó napjaiban a Serenus kórus Baján járt az Ad Libitum meghívására.
A hosszú hétvégét kihasználva egy nappal a koncert előtt útnak indultunk, és egy kis "Ismerd meg hazádat" programot csináltunk magunknak: megnéztük Kalocsa néhány látnivalóját: az Érseki Kincstárat, a templomot és az Európa hírű könyvtárat. majd rövid kitérőt tettünk a hajósi pincefaluba, ahol - a kórus nagy borbarát lévén - nem tudtunk ellenállni a csábításnak és egy kis borkóstolásra vetemedtünk.
Ezután érkeztünk bajára, ahol Attila - a bajaiak "Elnök ura" várt minket. Elhelyezkedtünk a szálláson, ami attól az apróságtól eltekintve, hogy két épületben volt - így a kórus két táborra kellett szakadjon - nagyon kellemes, kényelmes volt.
Vacsora, aztán kipihentük az utazás fáradalmait.
Másnap a reggeli után városnézés volt, meglátogattuk a bajai szerb templomot - természetesen énekeltünk is egyet - aztán a dunai életről szóló kiállítás megtekintése után a másik, erdélyi vendégkórussal megebédeltünk.
Kötelező pihenés után buszra szálltunk és elmentünk a koncert színhelyére. Összpróba, beéneklés, közben gyűlt a közönség, és kezdetét vette a műsor.
A szakmai elemzés hadd legyen a hozzáértők dolga. Voltak nagyon szép pillanatai a hangversenynek.
Az esti közös vacsora után beindult a felhőtlen szórakozás, ebben nagy része volt a Serenus tagságának - közöttük is Hegedűs István dalostársunknak, aki új oldaláról mutatkozott be: remek hangulatfelelős volt.
Előkerült a zongora is, Attila játszott, majd kongák és egy bongó-pár is került - utóbbit Szarka Péter dalostársunk vette "kezelésbe" - és az amúgy is remek hangulat csak tovább emelkedett.
A másnap reggel esővel köszöntött ránk, mintha csak siratta volna a kórus távozását. A hazaúton Szekszárdon álltunk meg, ahol megnéztük a Liszt Ferenc emlékszobát.
Ebéd a paksi halászcsárdában természetesen remek paksi halászlé - aztán már meg sem álltunk hazáig.
Szép volt, jó volt... reméljük hamar megismételhetjük. Ha nem is Bajára...
