Zsebe...

Még mostanában is előfordult néha-néha, hogy Elnök Úrnak szólítottam.
Nem elszólás volt, hiszen valóban választott elnöki tisztséget viselt annak idején - és igen sok éven át - Bogányi tanár úr ifjúsági kórusában.
Noha többször figyelmeztetett, hogy az "elnökurazás" most már végképp nem az ő ízlésének tetsző dolog - és szája szegletében gyöngéd mosollyal nyugtázta mindezt -, mégis felcsillant a szeme, ha a hajdani kórus aranykoráról esett szó társaságban.
Különös, zárkózott természete ellenére is felismerhető - álarc nélküli - ember volt. Abból a fajtából, aki nagyképűség nélkül tájékozódik a zenetörténetben, akitől sohasem szégyen megtudni valami olyasmit, amit más még vagy már nem tudhat. "Csupafül" szenvedéllyel gyűjtötte a felvételeket, hangolta fodrászműhelyében a rádiófrekvenciákat. Egyedülálló tájékozottsága széles spektrumát ölelte át a klasszikus és a kortárs muzsika világának.
A múlt keddi próba szünetében még harsány örömmel dúdolta a fülembe Strauss Denevérének híres Kacagó dalát. Tudtam, hogy tőle fogom a leggyorsabban megtudni, hiszen az ő naprakész memóriája azonnal előhívja az én emlékezetemben már elhomályosult dallamot. Ez a kacagás maradt nekem - utolsó emlékként - belőle.
Szívós volt a dunai evezésben, de az elmebajnokságban is. A kenuzást nem csupán erőfejlesztő sportnak, hanem szellemi kihívásnak is tekintette. Autonóm tájékozódási igénye a szükségesnél is távolabbra vezette érdeklődését: komoly jártasságot szerzett a pedagógiában, az anatómiában és a lélektanban. Mindig tanáros, problémakereső és problémamegoldó hittel szemlélte a világot. Ha egyéni felismeréseit a mindennapi tapasztalat igazolta, nézeteit - szemforgató vitában is - a végsőkig védelmezte. Emiatt sokszor tartottuk keményfejűnek.
De hát lehet-e, érdemes-e másfélének lenni ebben az anyagiassá váló, eldurvuló világban, annak érdekében, hogy az ember megőrizzen valamit az értelem eredetéből...
Mert ő az értelmet kereste, a lélek logikáját, a zenében és a sportban is.
Az ének összeforrt az életével... Az utóbbi években a Brusznyai Margit által vezetett Serenus kórusban találta meg a kedvére való dalos társaságot. A próbákról való távolmaradást szinte bűnnek tekintette. És most mégis... hiányozni fog egy szívbéli, mély hang a Serenusból, egy karakteres arc a napsütötte kisváci Duna-partról...